Viharos győzelem

A vasárnap délutáni időjárás sok mindenre jó lett volna. Jó lett volna sárkányeregetésre, repülő hajtogatásra és annak röptetésére, buborék eregetésre és még ki tudja mi mindenre, de egy dologra biztos nem: futball mérkőzésre. Ezzel szemben éppen ez volt a Szőnyi úton, az ellenfél pedig a Káposztásmegyer FC volt, akik a kiesés ellen küzdenek, ősszel pedig 3-1-re nyertünk ellenük úgyhogy okkal vártunk győzelmet a KFC (istenem, mindig ez a kép lebeg a szemem előtt, ahogy leírom) ellen tizenhatodikán.

Két régi-új arc bukkant föl a kezdőcsapatban, amely kapufákból ellátott minket rendesen a mérkőzés elején, bár ezekről mind lemondtunk volna egy gólért cserébe. Azt hiszem nyugodtan fogalmazhatok úgy, hogy mi irányítottuk a meccset, a vendégek bekkelni jöttek, azt viszont jól csinálták. Végül megtört a jég, hál’ istennek nem jégeső formájában és Móré Zsolt nagy helyzetben szépen emelt a kimozduló kapus fölött a kapuba. Elismerő csettintés után megtapsoltuk és elkönyveltük magunkban, hogy három ponttal gazdagabb lesz a BVSC. Igen ám, de egy ártalmatlannak tűnő szituációban vagy Szikla hibázott nagyot, vagy a kezéből kirúgta az ellenfél a labdát, őszintén szólva nem tudtam eldönteni a kiszáradt szememmel, de az biztos, hogy még a félidőben egyenlíteni tudott Káp és ez nem esett jól a csapat önbizalmának. Fordulóig nem is változott semmi. 45 perc után nincs hát döntés…

Második félidő, új remények, folytonos szélvihar. Körülbelül így indult útjára ismét a labda. Nem fogok hazudni, pocsék félidő volt, a vége felé azon gondolkodtam, hogy vajon nézni rosszabb, vagy játszani ilyen körülmények között. Pontatlan, erőlködös izomfoci dominált, a Káposztásmegyer arra pályázott, hogy egy előrevágott labdát kapuig vihet majd és erre bizony valós esély is mutatkozott, főleg a 90. perc tájékán, amikor már csak két hátvéddel játszottunk. Sőt, egy kiugrásnál a szerencsén és a játékvezetőn múlt, hogy nem tíz emberrel fejeztük be a bajnokit, szerencsére Dono megúszta sárgával. Igaz is, ő remekelt középhátvédként, meglepődtem az új poszton, de biztató volt amit láttam. Amikor már úgy tűnt, hogy nem lehet többet kihozni a meccsből jött viszont Erdő-Lahner Tas és egy piszok nagy gólt vert a jobb alsó sarokba! Hogy érzékeltessem milyen drámaian későn esett ez a gól: a bíró rögtön véget is vetett a meccsnek!

Remélem sosem kell ennyit küszködnünk az elemekkel és magunkkal. Most vasárnap a tizenhetedik kerületben folytatjuk a tavaszi szezont és a versenyfutást a bajnoki címért. Üdv újra nálunk Simon Richárd és Hosszú Dani!

Hajrá BVSC Hajrá Zugló!

Kezdő: Sziklai – Hosszú (Zsigmond 82′), Sokalopulos, Heigli (Horváth 88′), Földesi – Móré, Kótai, Erdő-Lahner, Simon (Sebők 64′) – Ráduly, Turcsán (Németh 64′)

Hozzászólás