A két bajnoki cím csodás volt!

Interjú sorozatunk következő alanya több szempontból is rendhagyó. Egyrészt több mint egy éve húztuk-halasztottuk sajnos – mi is emberek vagyunk (kis túlzással) – másrészt úgy hozta az élet, hogy tudtuk: el fog igazolni. Mégis, a becsületünk megkövetelte, hogy eleget tegyünk a korábbi interjúalanyunk kérésének és elkészítsük a rövid beszélgetés kivonatát. Íme tehát az interjú, Ember Norberttel.

421183_2437319709792_1527265077_n

Szokásos első kérdésünk, hogy miként kezdtél futballozni?

– Ez nagyon régi történt, mert anyukám halála után kezdtem el klub szinten játszani. Először tizenegy évesen a BKV Előréhez mentem, utána kaptam egy lehetőséget. Egy barátom hívott, hogy a MAC csapatában csak egy kapus van és szívesen látnának. Én rábólintottam és három-négy évig ott védtem.

Ezek szerint mindig is kapus voltál?

– Hát a MAC-ban előfordult, hogy kijöttem mezőnybe, de ott is csak a B csapatban. Tartósan sosem volt más posztom.

Te döntöttél így? Eleve kapus szerettél volna lenni?

– Én, igen. Viszont saját döntésre jöttem ki a kapuból is. Először jobb hátvédet játszottam, ami nem ment túl jól, úgyhogy betettek csatárnak, az már jobb volt.

546298_2400711954621_598152300_nTehát BKV és MAC, ez összesen öt év. Innen hogyan tovább?

– Ezután jött először a BVSC, Jani bá’ vezérletével. Itt sokáig kezdő voltam, később azonban jött egy másik kapus és nem játszottam. A téli felkészülés után váltottam: először elmentem a REAC-hoz szerencsét próbálni, ahol nem jártam sikerrel, majd elmentem Soroksárra és ott lesérültem edzésen. A sérülés miatt másfél évig nem állhattam kapuba, ekkor jöttek rám azok a plusz kilók, amikkel ma is küzdök. A RAFC-hoz keveredtem, de nem találtuk meg a közös hangot, viszont utána a Csomád utánpótláscsapatában fociztam két évet, itt barátkoztam össze Simon Ricsivel. Amikor hallottam Németh Krisztiántól, hogy újra lesz felnőtt csapata a BVSC-nek, átgondoltam a dolgot és végül úgy döntöttem, hogy jövök.

Sok kapusnak vannak mindenféle rituáléi. Neked van ilyesmi? Meccs előtti „szeánsz” vagy féltve őrzött kegytárgy?

– Hű, jó kérdés… Nem igazán, azt hiszem nincs. Igazából néha zenét hallgatok meccs előtt, hogy hangulatba kerüljek. Kicsit fölhergel, föltüzel a meccs előtt. Előfordult viszont olyan is, hogy felpaprikázott hangulatban indultam meccsre és a zene csak olaj volt a tűzre…

A kapusok közül ki volt az, akivel a legjobb volt együtt dolgozni?

– Détári – vágja rá habozás nélkül – Détári Pistivel. Én őt nagyon tiszteltem, úgy érzem, hogy ő is engem. Összhangban voltunk és jól tudtunk együtt dolgozni. Tudtuk, hogy kinek hol a helye és tudtuk, hogy egymásra számíthatunk. A Margitsziget elleni meccsen külön fölhívott, hogy rosszul van és valószínűleg nem fog tudni védeni majd a meccsen, úgyhogy készüljek arra, hogy én állok a kapuba. Be is tartotta a szavát és a mester is megbízott bennem. Igaz kikaptunk, de úgy érzem, a meccs elején kellettek a védéseim, hogy a végéig legalább a pontszerzésért harcban legyünk.

Van szerepe annak, hogy a Döme eligazolt abban, hogy te is átigazolsz?

– Azért a Döme eligazolása egy másik történet. Erről inkább őt kell megkérdezni… Én úgy gondolom, hogy a téli alapozás alatt voltak olyan dolgok vele szemben, ami kihúzta nála a gyufát. Nem akarok senki ellen beszélni, mindenkivel lezártam minden konfliktust, mert úgy gondoltam, ha eljövök innen, akkor ne haragban váljunk el. Az edzőkkel is korrekt módon váltunk el, most ki akarom próbálni magamat máshol és András bá’-ék ezt tiszteletben tartották és biztosítottak róla, hogyha úgy hozza a sors, várnak vissza.

Kapusként mindig az egyes számú mez a cél. Van olyan szám, ami még kedves a szívednek?

– A BVSC-ben az első meccsen én kaptam meg az egyes mezszámot. Innentől kezdve ehhez a számhoz ragaszkodtam és ragaszkodhattam, hiszen rajtam volt először ez a mez az új csapatban! Nekem ez nagyon jól esett, hiszen nem akárkik hordták előttem ezt a mezt! Elég, ha Koszta Janit említem és ez hatalmas dolog nekem, hogy az ő mezét fölvehettem! Egyébként a MAC-ban huszonkettes voltam, majd később huszonhatos és ez sokáig az én számom volt. Csomádon nagy ritkán voltam már egyes számú…

DSCF6958

Mi volt a legjobb élményed a BVSC-ben?

– Nyilván a két bajnoki cím. Az csodás volt, attól függetlenül, hogy a másodikban inkább a háttérmunkában voltam jelen a kevesebb játéklehetőség miatt.

És mi volt a legrosszabb?

– A mellőzöttség. Amikor elmentem edzésre háromszor-négyszer úgy, hogy Vecsésről jártam be ezért, ami körülbelül három óra oda-vissza. Az edzés két óra, így összesen öt órát áldoztam a napomból erre a tanulás és a munka mellett. Így, hogy nem játszottam ennek nem volt semmi értelme az edzésen és a társaságon kívül. Rengeteg időt elvett a mindennapjaimból és sajnos eleslegesen. Emiatt is döntöttem úgy, hogy váltok.

Hogyan jött a Voyage a képbe?

– Szögezzük le, hogy tartalék kapusként megyek oda. Én elutazom nyáron és csak azután tudok beszállni a munkába. Cseh Peti keresett meg egyébként és – nem megbántva bárkit is a BVSC-nél – de úgy éreztem, hogy nekem előrelépés. Lehet, hogy BLASZ I és végig ülök a kispadon és ugyanúgy nem védek egy percet sem. Mégis az elmúlt években egy nagyon jól szereplő együttes! Lehet, hogy jó lesz az edzésmunkám és kapok mondjuk a Budapest Kupában gyengébb csapatok ellen lehetőséget. Ugye a Voyage három fronton indul (BLASZ I, Budapest Kupa és Magyar Kupa – a szerk.), ezért rengeteg meccsük lesz, így rotálás is lesz.

Ha valamikor a jövőben visszahívnának a BVSC-be, elvállalnád?

– Biztosan elgondolkodnék rajta. Ahogy’ időm engedi, látogatni fogom a BVSC-Zugló meccseit és nagyon hálás vagyok a vezetőségnek, csapattársaknak, hogy itt lehettem! A szurkolóknak pedig a támogatást! Alapvetően jól éreztem magam, de játszani is akarok…

Minden jót kívánunk a további pályafutásodhoz!

– Én pedig sok szerencsét kívánok a BLASZ II-höz a csapatnak, remélem, találkozunk még a pályán!

Ki tudja mit hoz a jövő?...
Ki tudja mit hoz a jövő?…

Leave a Reply