Nőnap nőkkel és férfiakkal

Nagyon sokáig halogattam ezt a beírást. Miért? Próbáltam mérlegelni, átgondolni, hogy milyen tanulsága is volt a lányok legutóbbi meccsének, ha egyáltalán volt. Nőnap, futball, jó idő szóval igazi ünnepnap volt ez a szombat. Midőn kibotorkálok álmos szememet dörgölve a női csapat bajnokijára, megdöbbenve tapasztalom, hogy partjelző sehol és egy tréninggatyás fickó játszik a síppal. További szemdörgölés után sem változott a kép. Ez nem álom, ez a valóság: a bírók vasárnap készültek meccset vezetni. Mindenesetre a felek megegyeztek, a mérkőzést lejátszották, hogy ezt elfogadják-e hivatalos meccsnek, majd eldől.

Nőnap nőkkel és férfiakkal bővebben…

Az első lámpafényes – Csütörtök este hat óra

Vannak olyan bekezdések, amik nem tartalmaznak fontos információt, de olyan pozitív visszajelzéseket kaptunk, hogy sütkérezni akarunk a dicsfényében újra és újra úgy érezzük, ezeknek is itt a helye az “archívumban”. Ez a mostani is olyan. Nem titkolt célunk volt minél több embert fellelkesíteni, hogy járjon meccsre. Ez mindig célunk is marad, csak nem vagyunk mindig ennyire rámenősek. Szóval íme ez a rövid kis agymenés, amihez örömmel vesszük a további kiegészítést.

Az első lámpafényes – Csütörtök este hat óra bővebben…

Villanások 2-2 Egyéni hibák

Sipi beharangozója után lelkesen indultunk meccsre, ám a győzelem ezúttal elmaradt. Ellenfelünk az eddigi legsportszerűtlenebb csapat volt. Az A.R.S.E. csak egy rosszul megválasztott rövidítésnek tűnt, de kiderült, hogy nagyon is találó… (az arse angolul segget jelent – a szerk.) BDK nem tudott eljönni velünk, így ez a beszámoló ismét az én kezembe hullott. Nem tagadom, elég csalódott voltam a végeredmény miatt, de igyekeztem – mint mindig – támogató hangvételű bejegyzést írni. Még mindig nagyon újak voltunk, nem is tudom milyen fogadtatása lett volna egy erősebb hangvételű posztnak. Úgy gondolom sikerült megtalálnom az egyensúlyt (mindenesetre szeretem ezt hinni) és elég tanulságos dolog, hogy már ezen a meccsen felbukkantak a bíró gondok…

Villanások 2-2 Egyéni hibák bővebben…

Rendőrverés

Egyik legkülönlegesebb bejegyzésünkhöz érkeztünk: Sipi eddigi egyetlen posztjához. Amikor ebbe az egész blogolásba belevágtunk, ő előre jelezte, hogy nem szeretne írni. Ettől függetlenül természetesen triumvirátusunk értékes tagja ő is, a képeket pedig mind neki köszönhetitek! Ennek dacára az első évben zseniális ötlete támadt és némi unszolásra meg is írta – mindannyiunk nagy örömére. Tudjuk, hogy nektek is nagy kedvencetek volt ez a bejegyzés, most íme, újra itt van (remélhetőleg akad még pár hasonlóan zseniális ötlete!). Szeptember tizenharmadikán, az Angyalföldi Rendőrkapitányság csapata elleni kedvcsináló:

Rendőrverés bővebben…

Bronzérem a II. Hali Kupán!

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy 2014-ben felnőtt csapatunkat még nem láttam labdába rúgni – a női csapatot viszont már igen! Az apropó a II. Hali Kupa volt, amely az Újpesti Haladás szervezésének köszönhetően jött létre, ráadásul tőlem alig néhány buszmegállónyira zajlott az esemény. A nyári első kupán is szerepelt a BVSC, erről sajnos csak a helyszínen szereztem tudomást. Most egyértelmű volt, hogy ott a helyünk. Kényelmesen futottam be a Limes Holding Sportcsarnokba tudván, hogy a nyitómérkőzést a szervező egyesület két csapat játssza. Ennek köszönhetően összesen négy mérkőzésen mutathatták meg lányaink, mit tanultak fél év alatt: Újpesti Haladás Piros, Újpesti Haladás Fehér, Kelen SC, Tatárszentgyörgy. A nyitómeccsen békés 1-1 született, a sárga-kékek pedig elindultak felszántani a parkettát…

Bronzérem a II. Hali Kupán! bővebben…

Nekem a Pasarét, a buonasera!

Időrendben haladunk tovább előre, a pontos dátum 2012.09.09. Ekkor zajlik a csapat első hazai pályán lejátszott bajnoki mérkőzése. Számunkra különleges nap volt ez, igazán ezen a napon találkoztunk a táborral és kezdtünk el ismerkedni a keret tagjaival. Ellenfelünk a Pasarét volt és mivel BDK elvállalta az első összefoglalót, így a megállapodásunk értelmében ezúttal rajtam volt a sor, hogy kreativitásommal és hallatlan írói készségemmel elkápráztassam az olvasókat. Kreativitásomról sokat elárul, hogy az eredeti cím a következő volt: BVSC 3-1 Pasarét. Viszont nem csak nekem volt fontos ez a nap, mindhármunk életébe változást hozott: ekkor jelentünk meg először, mint Zugló Expressz. Szurkolói csoport? Blog? Mi sem tudtuk még mi vagyunk, őszintén, most sem. Csak azt tudtuk, hogy mit akarunk csinálni hétvégente… Sajnos az eredeti cikkben használt képek nagy része már nem érhető el, de ami megmaradt belőle, az alább olvasható. Imígyen lettem Iron11-ből “az a szakállas sajtós gyerek“.

Nekem a Pasarét, a buonasera! bővebben…

A kezdet – Micsoda csapat!

Költözésünkkor megkérdeztünk titeket, hogy az előző tárhelyünkről melyik írásokat szeretnétek mindenképpen megmenteni. Nagy örömmel töltött el bennünket, hogy leginkább az volt az óhaj, hogy mindet! Megpróbálunk ennek az igénynek megfelelni és melyik időszak volna a legalkalmasabb, ha nem a rendkívül hosszú téli szünet? Időrendi sorrendben haladva tehát most ismét olvashatjátok belépőnket a zuglói blogvilágba! A csapat első hazai meccsére látogattunk ki (a legelső idegenben volt, oda nem jutottunk el), a Merkapt SE elleni Budapest Kupa mérkőzésre. 2012 szeptember hatodika volt a dátum, mi pedig hamar beleszerettünk a BLASZ miliőjébe és eldöntöttük: ez bizony nem maradhat blog nélkül! Két nappal később készen állt a tárhely külseje, belseje és BDK legelső posztja. Most ezt olvashatjátok változtatás nélkül:

A kezdet – Micsoda csapat! bővebben…

Találkozzunk!

Az év hamarosan véget ér, nincs más hátra, mint előre: bejglit kell zabálni pukkadásig, káromkodva kell a fenyőfát faragni és fel kell gyújtani a csillagszóróval a karácsonyfát. Azonban aki a BVSC kötelék tagja, annak még van egy elvégzendő feladata a fentiek előtt. Egyéves hagyományként ugyanis összeülünk megünnepelni az elmúlt esztendőt, szezont, napokat, éveket sat sat sat.

Találkozzunk! bővebben…

Így volt, nem így volt…

Év végén egy becsületes blogger (jelen esetben velem kell beérnünk) leül és szépen bepötyögi saját csapatának (ez itt a BVSC-Zugló) aktuális évi teljesítményét az oldalára (jelen esetben ott vagy, kedves olvasó). Persze azt is megteheti, hogy lopja az időt az első bekezdéssel és akkor még soknak is tűnhet. Hogy én ilyet?! Dehogy, kedves olvasó, hát hogy gondolhat ilyet?! Na jó… szóval komolyra fordítva a szót, egy ideje már őrlöm magam a bejegyzésen, már többször nekiültem, fülemben a harci dobok szóltak, hatalmas NAMOST! csatakiáltással vetettem magam a monitor elé és akkor… ugyanúgy nem jött semmi. Valahogy nem tudom megragadni a szezon első felének esszenciáját. Örülnöm kéne, de van hiányérzetem, ugyanakkor csalódott sem vagyok és szorgosan dobálom a piros X-eket a naptáramban márciusig… Tehát idén…

Így volt, nem így volt… bővebben…